Megjött az ősz, felpörgött a járvány, ami pedig patthelyzet volt, az az is maradt. A szeptember úgy telt el, mintha egy helyben topogtunk volna, minden változott, de minden ugyanaz maradt, a párhuzamos valóságok pedig nem kerültek közelebb egymáshoz. Ez volt az elmúlt hónap az Élet+Stílus és a Kult rovatban.
Orbán Viktor a közrádióban osztotta meg gondolatait a járványról, az orvosok béremeléséről, az unióból érkezett kritikákról, a politikusi szakma színvonaláról és a homoszexualitásról.
A Meseország mindenkiért című könyv ellen tüntetett a Mi Hazánk a VIII. kerületben, a Budapest Pride rászervezett.
A gyerekek otthonról, online követhetik az eseményt.
Gyorsan szögezzük le: véleménye mindenkinek lehet, a könyvdarálás azonban jócskán túlmegy a véleménynyilvánításon. De mi lehet egy mesekönyvben, ami ekkora indulatokat kavar? A felnőttek vagy a gyerekek csinálnak nagy ügyet belőle, ha mássággal találkoznak? Szakértőkkel beszélgettünk a „homoszexuális propagandának” titulált Meseország mindenkié című könyvről.
Senkinek sem kötelező melegekről olvasni mesét, és senkinek nincs köze ahhoz, ha más ezt akarja. Nem fog áthallatszani az esti mese. Jogunkban áll gyermekünket normálisnak nevelni – olyannak, aki nem darál könyveket.
A magyar könyvkiadók közleményükben azt írják, egy könyv megsemmisítése „közösségvállalás a náci könyvégetők és a kommunista könyvzúzdák örökségével.”
